A nyílászárók és a tájolás nagy mértékben meghatározza egy ház energetikai szükségletét. Egy jó ablak hőveszteségi értéke kicsi és a szoláris nyereségi értéke nagy.
Az nyílászáró a passzívházakban kétféle szempontból is kiemelkedő szerepet játszik – egyfelől a hőveszteséget lehet csökkenteni a nagy üvegfelületek ellenére, másfelől az ablakok lehetőséget nyújtanak a napsugárzásból adódó hőnyereség kihasználására.
Egy passzívház standardoknak megfelelő nyílászáró a következő tulajdonságokkal rendelkezik:
- Kiváló hőszigetelő
- Hőhídmentesen beépített
- Jól leszigetelt tokkal rendelkezik
Nyílászárók hőszigetelési képessége:
Egy ablak energiahatékonyságát két tényező kombinációja határozza meg: a transzmissziós hővesztesége és az általa elért szoláris nyereség.
Transzmissziós veszteségük – míg a falak maximális transzmissziós értéke 0.15 W / (m2K) addig az ablakok U értéke maximálisan 0.85 W / (m2K). Az átlagos házaknál ez az érték a többszöröse.
- Ug – ablak panel értéke
- Uf – ablak tokja
- Uw – összesített érték
- Uw – összesített, beszerelt érték. ( Ez nem lehet több 0.80 W / (m2K)
Szoláris nyereség:
Az ablakok másik nagyon fontos tulajdonsága, az az, hogy mennyire képesek átengedni a napsugárban levő infravörös sugarakat. Minél többet képes átengedni, annál több szoláris energia kerül be az épületben. Ezt általában %-ban mérik. Egy 100%-os g értékkel rendelkező ház teljesen átengedi az infravörös sugarakat.
G érték – szoláris nyereség (az üveg a rá eső fény hány százalékát engedi át)
Hőhídmentes kivitelezés:
Hőhidak keletkezhetnek, ha az ablakot helytelenül szerelik be. A Passivhaus módszer szerint az ablakot a fal szigetelőrétegén belül kell elhelyezni a hőhidak minimalizálása érdekében. Ez azt jelenti, hogy a szigetelést úgy terjesztik ki, hogy az átfedje az ablakkeretet. Ez segít megelőzni a hőveszteséget és megemeli a belső hőmérsékletet. A légzáró szalagok beépítését is megfelelően kell elvégezni, hogy a légzáró réteg folyamatos maradjon.
A nyílászárók beépítése legalább olyan fontos, mint a megfelelő nyílászáró kiválasztása. Amire különösen oda kell figyelni: a légtömörség biztosítása és a hőhídmentes beépítés. Tipikus légtömör beépítésnél légtömörséget biztosító „szalag” kerül a tok külső részére. A hőhídhatás elkerülése érdekében az ablakot a hőszigetelés síkjában, a falsíkon kívül kell elhelyezni, és a hőszigetelést a tokszerkezetre ráfordítani.
Homlokzati szigetelés:
Egy nyílászáró tokszerkezetének esetlegesen rossz Uf-értékét azzal lehet ellensúlyozni, hogy a homlokzati hőszigetelés beborítja. Meglehet, hogy egy ablaktok Uf értéke rossz, viszont miután a homlokzati szigetelés beborította, úgy már megfelel a passzívház standardnak.
Üvegfelületek tájolása

Rózsaszínnel van jelölve a transzmissziós veszteség, ezt láthatjuk, hogy tájolástól függetlenül ugyanannyi. Sötétzölddel az átlagos árnyékoltságú míg világos zölddel az árnyékolás nélküli szoláris nyereséget láthatjuk.
Az ábrán jól látható, hogy a transzmissziós hőveszteséget átlagos árnyékoltsággal (sötétzöld oszlopok) csak a déli tájolású ablakok egyenlítik ki, sőt árnyékolás mentes helyen nettó hőnyereséggel is szolgálnak. Ez a pozitív energiamérleg a déli iránytól maximum kb. 30°-os eltérésig áll fenn.
Tájolási ökölszabályok:
- A homlokzat üvegezett felületeinek alapterülethez viszonyított aránya a 30-40%-ot ne haladja meg. (Azaz egy 100 m2 alapterületű házban a homlokzati üvegfelület mérete lehetőleg ne haladja meg a 40 m2-t.)
- A transzparens felületek 70%-át érdemes délre tájolni. Minél nagyobb üvegfelület néz dél felé, annál kedvezőbb lesz az épület energiamérlege télen. Méretezéskor figyelembe kell venni a nyári túlmelegedés gyakoriságát is. Déli tájolású üvegezett nyílászárók esetén feltétlenül szükséges árnyékoló szerkezetek alkalmazása. Minél alacsonyabban van az ablak a homlokzaton, annál szélesebb árnyékolás szükséges ahhoz, hogy a napsugár ne jusson be az épületbe.
- Keleti és nyugati tájolású ablakoknál a hőveszteség kicsivel több mint a hőnyereség ezért ide csak akkora ablakot tegyünk ami szükséges a bevilágításhoz.
- Az ház északi részére lehetőleg olyan helyiségeket tervezzünk amelyeknek nincs szükségük ablakra vagy csak nagyon kicsire, ezáltal csökkentve a hőveszteséget.

Árnyékolási megoldások:
Redőnyök: A redőnyök azért lehetnek jó megoldások mivel amellett, hogy nyáron megakadályozzák a meleg bejutását, télen, ha nem süt a nap, lehúzott állapotban képesek kis mértékben megakadályozni a hideg bejutását, ezzel is csökkentve az ablakokra mért terhet.

Üvegek közé épített redőnyök:
Ez a megoldás akkor jó, ha a nyári túlmelegedést muszáj megoldani viszont nagy a hangsúly az esztétikán. A hátránya az, hogy így romlik az ablak hőszigetelő képessége.

Ereszek:
Az egyik legtermészetesebb árnyékolás megoldás az a eresz építése. Minél mélyebb és minél nagyobb a dőlésszöge az eresznek, annál jobban tud árnyékolni. Fontos megjegyezni, hogy az eresz csak akkor tud árnyékolni amennyiben dél fele van helyezve. Ha kelet vagy nyugat fele akkor a felkelő és lemenő nap könnyen bejut az épületbe.
Télikert vagy veranda:
A télikert vagy veranda jó árnyékoló lehet amennyiben ez is dél fele van helyezve. A télikert egy pufferzónát képez a külső környezet és a termikus burok között. Fontos, hogy ez szerkezetileg ne kapcsolódjon a házhoz, különben hőhídat képezhet. Nagy előnye a télikertnek, hogy akár előszobaként is funkcionálhat.

Lombhullató fák építése:
A lombhullató fáknak nyáron levelekkel teli lombjaik vannak, míg télen elhullatják azokat. Amennyiben az ablakok elé építjük, úgy nyáron a nagy lombjaik nem eresztik át a napsugarakat míg télen levelek hiányában átengedik azokat.
