Uncategorized

Construiește-ți viața în mod eficient: nașterea unui fond de casă

by

Fundația este un element fundamental al unei case, deoarece determină rezistența generală a clădirii și înălțimea corespunzătoare a structurii. Prin urmare, este important să vă familiarizați cu întregul proces de pregătire și construcție a fundației unei case.

Ce este fundația unei case?


Fundația este structura de bază care susține întreaga clădire. Înainte de a începe lucrările, este important să aveți un plan clar al viitoarei case și să știți cum va arăta fundația.

În funcție de materialele folosite și de înălțimea casei, greutatea acesteia poate varia. Prin urmare, fundația trebuie să fie adecvată pentru a susține structura și materialele și pentru a rezista la tensiunile pe care le creează. De exemplu, o clădire înaltă din beton necesită o fundație mai grea decât o casă mică din lemn.

Cum să vă pregătiți pentru fundație?

Etapa pregătitoare


Înainte de a începe lucrările de fundație, există anumite pregătiri care nu trebuie neglijate. Acestea vor asigura construirea unei fundații rezidențiale puternice, adecvate terenului pe care va fi ridicată clădirea.

Evaluarea solului.


Un proiect de construcție ar trebui să înceapă cu o evaluare a solului de către un inginer de proiectare. În acest fel, ei pot determina dimensiunile exacte ale tipului de casă care urmează să fie construită. Cu toate acestea, o parte importantă a acestui proces este reprezentată de studiul pe teren.

Un astfel de studiu poate furniza informații despre tipul de sol, riscul seismic, panta, calitatea, adâncimea înghețului, adâncimea pânzei freatice, consistența sau stabilitatea.

De exemplu, solurile argiloase vor avea o coeziune mai mare, iar solurile nisipoase vor avea o coeziune mai mică. Pentru a determina adâncimea fundației, este foarte important să se cunoască adâncimea de îngheț. Acești factori sunt esențiali în selectarea grosimii ideale a fundației și a structurii casei pentru a obține o clădire stabilă.

Pregătirea solului.


După ce sunt stabilite toate detaliile de proiectare a casei, următorul pas este pregătirea solului. Pentru a începe construcția, terenul trebuie să fie curățat și pregătit în profunzime.

Prin urmare, toată vegetația trebuie îndepărtată și clădirile vechi trebuie demolate. Pentru aceste lucrări sunt necesare utilaje, cum ar fi utilajele de demolare a șantierului. Există, de asemenea, lucrări de nivelare și nivelare a terenului, pentru care se folosește un compactor.

Trasarea fundației.

Această etapă presupune determinarea conturului viitoarei fundații și efectuarea tuturor măsurătorilor necesare. Măsurătorile pot fi efectuate cu ajutorul unor pictograme mai precise sau manual. În cazul în care este manuală, aceasta presupune plasarea fusurilor de fiecare parte a fundației și întinderea unui fir între ele cu ajutorul capetelor (mături orizontale care leagă cele două fusuri).

Faza de fundație a casei

Odată ce toate etapele pregătitoare au fost finalizate cu succes, este timpul să se înceapă lucrările de fundație. Respectarea fiecărei etape este esențială pentru a stabiliza întreaga clădire.

Excavarea fundației

Prima etapă este săparea fundației. În funcție de tipul de casă pe care îl doriți, vă puteți baza pe două tipuri de excavare.

În primul rând, există metoda șanțului, care presupune săparea doar la suprafața fundației și este cea mai frecvent utilizată pentru case. Este o metodă obișnuită de excavare a întregii suprafețe a clădirii și este folosită pentru clădiri mai mari și case cu subsoluri sau demisoluri.

Adâncimea șanțului determină dacă este necesar să se instaleze cofraje din lemn sau din metal pentru a sprijini betonul care urmează să fie turnat; acest sprijin este absolut esențial atunci când se sapă șanțuri cu o adâncime mai mare de 2 metri.

Punerea în operă a betonului – turnarea

Primul strat de beton se așterne cât mai repede posibil după construirea șanțului. Acest lucru se numește beton de nivelare și nivelează fundația și baza pe care sunt instalate coloanele de susținere. Îl puteți cumpăra de la un magazin de beton sau îl puteți prepara singur.

Avantajul producerii betonului direct pe șantier este că puteți produce exact cantitatea de care aveți nevoie. Veți avea nevoie de o betonieră și de toate ingredientele necesare: apă, ciment, nisip, pietriș și balast. Există diverse rețete pentru beton, iar varietatea necesară trebuie stabilită împreună cu arhitectul sau proiectantul la începutul proiectului.

Imediat după ce betonul este plasat, stratul de beton trebuie fixat. Acesta este procesul de îndepărtare a golurilor și de asigurare a consolidării cu ajutorul unui vibrator de beton. Betonul trebuie să fie vibrat în termen de 2 ore de la punerea în operă și înainte de a se usca.

Consolidarea

Consolidarea fundațiilor joacă un rol în asigurarea rezistenței generale a clădirii. Acesta începe cu amplasarea de coloane armate deasupra stratului de beton. Apoi, este necesar să se plaseze un număr de bare de oțel beton între cele două la intervale de cel puțin 10 cm și nu mai mult de 25 cm. Aceste bare sunt conectate printr-o ramă numită „striație”, consolidând astfel armătura.

De asemenea, se cere ca barele să fie susținute pe grinzi și, odată ce grinzile sunt instalate, aceste grinzi trebuie să fie conectate între ele cu benzi de armare.

Armăturile pot fi împărțite în trei tipuri principale, în funcție de materialul din care sunt fabricate: armătura OB este un material din oțel pentru beton cu o rezistență de 37 și este folosită în mod obișnuit pentru grinzi; armătura PC are o rezistență de 52, este mai durabilă și are caneluri pentru o mai bună aderență; iar plasa sudată este un material din oțel pentru beton cu o rezistență de 37 și este folosită în mod obișnuit pentru grinzi. Plasa sudată poate fi netedă sau cu nervuri și variază în grosime, oferind aceeași rezistență ridicată ca și armătura din PC.

Cofrarea

Atunci când fundația casei trece deasupra nivelului solului, se formează soclul. Pentru a o stabiliza complet, trebuie să se construiască un cofraj. Se toarnă un nou strat de beton, iar acest cofraj îl va susține. Este format din scânduri orizontale, dreptunghiulare și alte scânduri plasate în diagonală ca suporturi.

Această structură trebuie să fie foarte stabilă și puternică, astfel încât să nu se prăbușească atunci când se toarnă betonul. Din acest motiv, se recomandă utilizarea lemnului gros de molid. După ce betonul s-a întărit, cofrajul trebuie îndepărtat. Pentru a facilita acest lucru, există substanțe speciale care se aplică pe lemn înainte de procesul de decapare.

Turnarea substratului la nivelul zero

Aceasta este etapa finală a construcției fundației și implică utilizarea de diverse materiale. În această etapă, golul de după îndepărtarea cofrajului trebuie mai întâi umplut cu un strat de pământ cu o grosime de cel mult 30 cm. Astfel, se asigură că placa care urmează să fie turnată este nivelată corespunzător, astfel încât să nu existe goluri sub placă.

În etapa următoare, se așează un strat de pietriș de 10 cm grosime. Apoi se pulverizează apă și se aplică izolația. Pentru primele, se vor adăuga membrane de tip diblu, iar pentru cele din urmă, plăci de polistiren extrudat. În plus, se adaugă o plasă sudată. Este important să se lase un mic spațiu între plasă și stratul de polistiren, astfel încât betonul să poată pătrunde sub plasă.

În cele din urmă, se toarnă placa de beton. Cu toate acestea, există câteva lucruri de reținut. În cazul unei case cu două etaje, este necesar să se lase spațiu pentru scările interioare pentru a începe să fie instalat. În caz contrar, este necesar spațiu liber pentru țevile sanitare.

Reguli de urmat pentru fundațiile caselor

Fundația casei este structura de bază a întregii clădiri, iar rezistența și durabilitatea clădirii depind de fundație. Prin urmare, pentru a asigura succesul lucrării, trebuie respectate anumite reguli. În primul rând, este important să se respecte desenele arhitectului sau ale designerului și să se utilizeze materiale și instrumente de construcție de înaltă calitate.

Pentru a asigura stabilitatea fundației încă de la început, nu săpați pe vreme umedă. În caz contrar, va fi necesar un drenaj pentru a elimina apa din șanț, deoarece aceasta va avea un impact semnificativ asupra rezistenței acestuia.

Betonul trebuie să fie pus în operă la o temperatură cuprinsă între 5°C și 30°C. Pentru vară, se recomandă să se facă după-amiaza sau seara. Pentru construcțiile de iarnă este necesară o protecție suplimentară, cum ar fi acoperirea stratului de beton cu un strat de geotextil pentru a-l proteja de îngheț.

Înainte de a începe un proiect de anvergură, cum ar fi construirea unei case, este foarte important să înțelegeți toate etapele. Utilizarea celor mai bune materiale și respectarea cu strictețe a tuturor pașilor și regulilor vor asigura că fundația casei va dura mult timp și va avea ca rezultat o clădire puternică și stabilă.

Fundația unei case – etape și reguli de construire

Alapozd meg hatékonyan az életed: egy ház alap megszületése

by

Az alapozás a ház alapvető eleme, mivel meghatározza az épület általános stabilitását és megfelelő magasságát. Ezért fontos, hogy megismerjük az egész alapozási és építési folyamatot.

Mi az a ház alapozása?

Az alapozás az az alapstruktúra, amely az egész épületet megtartja. Mielőtt elkezdenénk az építési munkálatokat, fontos, hogy legyen egy világos terv a jövőbeli házról és az alapozás kinézetéről.

Az alapozás anyagaitól és a ház magasságától függően a súlya különbözhet. Ezért az alapozásnak alkalmasnak kell lennie az épület struktúrájának és anyagainak támogatására és a létrehozott feszültségek ellenállására. Például egy magas betonépületnek nehezebb alapozásra van szüksége, mint egy kis fa háznak.

Hogyan készüljünk fel az alapozásra?

Mielőtt elkezdjük az alapozási munkálatokat, vannak olyan előkészületek, amelyeket nem szabad elhanyagolni. Ezek biztosítják, hogy az épületnek stabil alapozása legyen, ami megfelel a ház helyének.

Az építési projektnek meg kell kezdődnie egy tervezőmérnök általi talajértékeléssel. Így meghatározhatják az építendő ház pontos méreteit. Azonban ennek a folyamatnak egy fontos része a területi vizsgálat.

Egy ilyen vizsgálat információkat nyújthat a talaj típusáról, a szeizmikus kockázatról, a lejtőről, a minőségről, a fagy mélységéről, a talajvíz mélységéről, a konzisztenciáról vagy a stabilitásról.

Például az agyagos talajoknak nagyobb koherenciájuk lesz, míg a homokos talajoknak kisebb koherenciájuk lesz. Az alapozás mélységének meghatározásához nagyon fontos az általános fagyáspont meghatározása. Ezek azok az alapvető tényezők, amelyek elengedhetetlenek az ideális alapozás vastagságának és az épület struktúrájának kiválasztásában, hogy stabil épületet kapjon.

Miután minden építési részlet megtervezésre került, a következő lépés a talaj előkészítése. Az építés megkezdése előtt a területet alaposan meg kell tisztítani és előkészíteni.

Ehhez minden növényzetet el kell távolítani, és az esetleges régi épületeket le kell bontani. Ezekhez a munkákhoz építőipari gépek, például lapátok szükségesek. A terület simítása és szintbe hozása is szükséges, ehhez talajegyengető gép használható.

Alapozás kijelölése

Ez a lépés magában foglalja a jövőbeli alapozás határainak meghatározását és az összes szükséges mérés elvégzését. A méréseket precíziós piktogramok segítségével vagy manuálisan lehet elvégezni. A manuális módszer esetén a kijelölőtűk elhelyezése az alapozás mindkét oldalán és egy fonal feszítése közöttük a két véggel (vízmértékkel), hogy megfelelő vonalat kapjunk.

A ház alapozási fázisa

Miután sikeresen befejeztük az előkészítő szakaszokat, itt az ideje elkezdeni az alapozási munkákat. Az összes lépés betartása létfontosságú az egész épület stabilizálása érdekében.

Az alap kiásása

Az első lépés az alap kiásása. Az Ön által kívánt ház típusától függően két kiásási módszer közül választhat.

Először is, ott van a csatorna módszer, amely csak az alapfelületéig tartó kiásást jelent, és ez a leggyakrabban használt módszer a házaknál. Ez egy általános módszer az épület teljes területének kiásására, és nagyobb épületeknél vagy pincéknél használatos.

A csatorna mélysége meghatározza, hogy szükség van-e fából vagy fém alaplemezből álló támfalak telepítésére, hogy megtartsák a beömlő betont; ez a támogatás abszolút elengedhetetlen, ha a csatornák mélysége meghaladja a 2 métert.


Az alapozás felvázolása

Ez a szakasz magában foglalja a jövőbeli alapozás körvonalainak meghatározását és az összes szükséges mérés elvégzését. A mérések precíziós piktogramok vagy manuális módon történhetnek. A manuális módszer esetén a következőket kell tenni: elhelyezni a biztosító tűket az alapozás mindkét oldalán és közöttük egy vonalat húzni, amelyet a fejek segítségével rögzítenek (horizontális ecsetek, amelyek összekötik a két tűt).

Beton beöntése

Az első betonréteget a csatorna elkészítése után azonnal el kell helyezni. Ezt nevezzük síkbetonnak, és kiegyenlíti az alapot és az oszlopok telepítésének helyét. Megvásárolhatjuk betonüzletekben, vagy saját magunk is elkészíthetjük.

Az előnye a beton közvetlen helyszínen történő előállítása, hogy pontosan azt a mennyiséget tudjuk előállítani, amire szükségünk van. A beton keveréséhez betonkeverőre és az összes szükséges összetevőre van szükségünk: víz, cement, homok, kavics és töltőanyag. Számos betonkeverék recept létezik, és a szükséges változatot az építész vagy tervezővel kell egyeztetni a projekt kezdetén.

Az elkészült betonréteget azonnal meg kell rögzíteni. Ez a beton rezgéses eljárásával történik, amely eltávolítja az üregeket és biztosítja a megfelelő szilárdságot. A betonrezgőt 2 órán belül, a helyszíni felhasználást követően kell használni, mielőtt kiszáradna.

Alapozás

Az alapozás szerepet játszik a teljes épület általános ellenállásának biztosításában. Ez azzal kezdődik, hogy acél oszlopokat helyeznek el a betonréteg felett. Ezután szükséges acélbeton rudakat elhelyezni a két oszlop között legalább 10 cm és legfeljebb 25 cm-es távolságra egymástól. Ezeket a rudakat egy keret, az úgynevezett „sáv” köti össze, így megerősítve az acélbeton hálót.

Emellett az acélbeton rudakat gerendákra kell támaszkodtatni, és miután a gerendák fel vannak szerelve, ezeket a gerendákat acélbeton szalagokkal kell összekapcsolni.

Az armatúrákat három fő típusba sorolhatjuk, attól függően, hogy milyen anyagból készültek: az OB armatúra 37-es betonacél anyag, amelyet általában gerendákhoz használnak; a PC armatúra 52-es szilárdságú, strapabíróbb és bordázott a jobb tapadás érdekében; míg a hegesztett háló egy 37-es betonacél anyag, amelyet általában gerendákhoz használnak. A hegesztett háló sima vagy bordázott lehet, és változó vastagságú, ugyanolyan nagy szilárdságot nyújtva, mint a PC armatúra.

Zsaluzás

Amikor az épület alapja a talajszint felett emelkedik, alapfalat kell kialakítani. Teljes stabilitásának biztosítása érdekében zsaluzást kell építeni, amely támogatja a friss betonréteget. Ez a zsaluzat vízszintes, téglalap alakú deszkákból és más, diagonálisan elhelyezett deszkákból áll, amelyek tartóként szolgálnak.

Ez a struktúra nagyon stabil és erős kell, hogy legyen, hogy ne dőljön össze a beton öntésekor. Ezért ajánlott vastag lucfenyő fát használni. Miután a beton megkötött, a zsaluzat el kell távolítani. Ennek megkönnyítésére speciális anyagok állnak rendelkezésre, amelyeket a fa felületére kell felvinni a lefejtési folyamat előtt.

Az alaplemez öntése

Ez az alapozás építésének végső lépése, és különböző anyagok használatát foglalja magában. Ebben a fázisban a zsaluzat eltávolítása után a maradék teret legfeljebb 30 cm vastagságú talajréteggel kell kitölteni. Ez biztosítja, hogy a következő betonréteg megfelelően sík legyen, és ne legyenek üregek a lemez alatt.

A következő lépésben 10 cm vastag kavicsréteget helyeznek el. Ezután a víz permetezése és a szigetelés felhelyezése következik. Az előbbihez csaptelepes típusú fólia alkalmazható, míg az utóbbihoz extrudált polisztirol lapok használandók. Ezenkívül egy hegesztett háló is beépítésre kerül. Fontos, hogy hagyjunk egy kis helyet a háló és a polisztirol réteg között, hogy a beton be tudjon hatolni a háló alá.

Végül elkezdődik a betonöntés. Azonban néhány dolgot érdemes megjegyezni. Az emeletes házaknál helyet kell hagyni a belső lépcsőknek, hogy elkezdhessék a beépítést. Ellenkező esetben szükség van szabad helyre a szaniter csöveknek.

Fontos szabályok az alapozás kapcsán

A ház alapja az épület alapstruktúrája, és az épület stabilitása és tartóssága az alapozástól függ. Ezért ahhoz, hogy a munka sikeres legyen, bizonyos szabályokat kell betartani. Először is, fontos, hogy tartsuk be az építész vagy tervező által készített rajzokat, és magas minőségű építőanyagokat és eszközöket használjunk.

A stabilitás biztosítása érdekében az alapokat ne ássuk nedves időben. Ellenkező esetben vízelvezetést kell alkalmazni a víz eltávolítására a árokban, mivel az jelentős hatással lehet az alap erősségére.

A betont 5 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten kell keverni. Nyári időszakban ajánlott délután vagy este keverni. Téli építkezéseknél további védelemre van szükség, például a betonréteg borítása geotextíliával, hogy megvédjük a fagyástól.

Mielőtt egy nagyobb projektbe kezdünk, mint például egy ház építése, nagyon fontos, hogy megértsük az összes lépést. A legjobb anyagok használata és minden lépés és szabály szigorú betartása biztosítja, hogy a házalap hosszú élettartammal rendelkezzen és erős, stabil épület eredményezzen.

Principalele criterii pentru construirea unei case pasive:

by

Standardul bazat pe performanță pentru casele pasive: stabilește parametrii care trebuie respectați, dar nu specifică modul în care aceștia trebuie atinși.

Spre surprinderea sa, PHI nu specifică o mulțime de criterii, dar pentru ca o casă să le îndeplinească pe cele câteva, este nevoie de mult efort.

Cerințe tehnice pentru case pasive:

CriteriiValoriValorile medii ale locuințelor din Marea Britanie
Etanșeitatea aeruluiMai puțin de 0,6 schimbări de aer pe orăMai mult de 10 ach (N50 > 10)
Cererea anuală specifică de încălzire15kWh/m2.a – energia necesară pentru încălzire sub 20oC sau energia necesară pentru răcire sub 25oCAproximativ 200 kWh/m2a.
 10W/m2 – puterea de vârf necesară pentru a menține o temperatură interioară de 20oC atunci când afară este -10o C sau mai frig Nu sunt disponibile date.
Cererea anuală specifică de energie primară120 kWh/m2a.- acesta este consumul maxim pe an al unei case pasive.Mai mult de 400 kWh/m2a.

Ce este consumul specific de energie primară?

Pe scurt: cererea de energie pentru încălzire și încălzirea apei pe metru pătrat pe parcursul unui an.

Cu alte cuvinte, cantitatea de energie pe metru pătrat necesară pentru a menține proprietatea locuibilă și locuibilă.

Cerințe de confort pentru case pasive (recomandare)

Passzívház komfort követelmények (ajánlás)

Ventilație30 m3 / persoană / oră Aceasta este cantitatea de aer care ar trebui să intre prin sistemul de ventilație. 0,1 m / s viteza aerului – pentru reducerea zgomotului și a consumului de energie.

Toate încăperile (chiar și cele care nu sunt folosite) trebuie să fie ventilate. Trebuie să existe un minim de 3 setări, -30%, normal și +30%.
Temperatura minimă a suprafețelor interneTemperatura minimă a suprafeței interioare trebuie să fie de 17C atunci când temperatura exterioară este de -10C sau mai mică.
SupraîncălzireMai puțin de 10% din an ar trebui să aibă temperaturi de peste 25C
Procentul de ore dintr-un an calendaristic în care umiditatea absolută a aerului din interior depășește 12 g/kgfără răcire activă: ≤ 20 % cu răcire activă: ≤ 10 %.
Nivelul de zgomot≤ 25 de unități (rezidențiale)≤ 30 de unități (nerezidențiale) HRV-urile certificate PH sunt de obicei între 40-50dBA, dar ceea ce se măsoară este sunetul care intră în cameră. 
FerestreÎn toate încăperile în care locatarii pot petrece perioade lungi de timp ar trebui să existe ferestre care să poată fi deschise.

Ce este necesar pentru a atinge standardele de casă pasivă?

PHPP

Calculul PHPP (Passivhaus Projektierungs Paket) este esențial pentru proiectarea de case pasive. Acest calcul este conceput pentru a dovedi că clădirea planificată îndeplinește criteriile pentru o casă pasivă.

Cu ajutorul acestui calcul, putem determina, în timpul fazei de proiectare, consecințele energetice ale modificării, de exemplu, a stratificării sau a structurii ferestrelor.

Cercetările efectuate în 200 de case pasive arată că valoarea măsurată în timpul procesului de proiectare este aproape identică cu valoarea reală măsurată după ce casa este finalizată.

Izolație termică

Toate elementele de construcție ale anvelopei exterioare a casei trebuie să fie foarte bine izolate. În cele mai multe climate reci, acest lucru înseamnă un coeficient de transfer de căldură (valoare U) de până la 0,15 W/(m²K).

Grosimea/valoarea Lambda = valoarea R

(1 / suma valorilor R ale straturilor) + goluri de aer și reparații = valoarea U

Ferestre pentru case pasive

Trecând de la lungimi de undă mai mici la lungimi de undă mai mari, se disting următoarele radiații electromagnetice:

  • Radiații gamma
  • Raze X
  • Radiații ultraviolete
  • Lumina vizibilă
  • Raze infraroșii
  • Radiații cu microunde
  • Undele radio
<10 pm>30 EHzradiații gamma
10 pm–1 nm300 PHz–30 EHzradiografii
1 nm–380 nm789 THz–300 PHzradiații ultraviolete (UV)
380 nm–780 nm384 THz–789 THzlumina vizibilă
780 nm–1 mm789 THz–300 GHzradiație infraroșie (IR)
300 µm–30 cm1 THz–1 GHzradiații cu microunde
1 mm–100 000 km3 Hz–300 GHzunde radio

3 straturi de sticlă sunt cele mai potrivite pentru standardul de casă pasivă.

Pe partea interioară a celor două geamuri exterioare se află un strat de acoperire (geam low-e) care blochează razele ultraviolete și alte raze cu unde scurte, dar lasă să pătrundă razele luminoase și infraroșii cu unde lungi (infraroșii transportă energia termică).

Stratul de acoperire din interiorul geamului interior împiedică razele infraroșii cu unde lungi să iasă din interior, menținând astfel căldura în interior.

  • Oțel inoxidabil cu pereți subțiri (în formă de U) – distanțierul
  • Distanțier termoplastic – distanțier din plastic
  • Desicant din plastic – uscător din plastic

Argonul, xenonul sau kriptonul sunt acum folosite în locul aerului, deoarece aceste gaze au o conductivitate termică mult mai mică decât aerul.

Xenonul și kriptonul sunt mai scumpe, motiv pentru care argonul este cea mai frecventă alegere pentru construcția de case pasive. Aceste gaze se scurg treptat, dar odată ce geamul a pierdut toate gazele, acesta îndeplinește în continuare cerințele unei case pasive.

Ramele ferestrelor ar trebui să fie bine izolate și prevăzute cu geamuri low-e umplute cu argon sau kripton pentru a preveni transferul de căldură.
În cele mai multe climate răcoroase, acest lucru înseamnă o valoare U de 0,80 W/(m²K) sau mai puțin, cu valori g de aproximativ 50% (valoarea g = radiația solară totală, raportul dintre energia solară disponibilă în încăpere).

Umbrire

Pentru a preveni supraîncălzirea clădirii de către soare în timpul verii și pentru a capta cea mai mare parte a energiei solare în timpul iernii, este nevoie de umbrire. Acest lucru poate fi realizat cu ajutorul unor umbrele sau a unor jgheaburi bine concepute.

Recuperarea căldurii din ventilație

Ventilația eficientă cu recuperare de căldură este esențială pentru o bună calitate a aerului interior și pentru economisirea energiei. Într-o casă pasivă, cel puțin 75% din căldura din aerul extras este reciclată înapoi în aerul proaspăt prin intermediul unui schimbător de căldură.

Densitatea aerului din clădire

La testul de presiune de 50 Pascal, scurgerile necontrolate prin interstiții trebuie să fie mai mici de 0,6 din volumul total al clădirii pe oră (atât presurizate, cât și nepresurizate).

Absența punților termice

Toate marginile, colțurile, îmbinările și penetrațiile trebuie proiectate și construite cu mare atenție pentru a evita formarea de punți termice. Punțile termice inevitabile ar trebui reduse la minimum.

Construcția casei pasive

Avantaje:

  • asigură că imobilul funcționează așa cum a fost proiectat (proprietarul poate fi sigur că imobilul este la fel de bine construit cum a fost proiectat)
  • proprietarul casei poate beneficia de diverse avantaje fiscale
  • o casă cu certificat valorează mai mult decât o casă identică fără certificat

Dezavantaje:

  • obținerea certificatului este costisitoare

Validitate

Certificatul de casă pasivă este valabil doar atât timp cât păstrează valorile energetice și caracteristicile de umbrire măsurate la momentul eliberării.

Passzívház kritériumok

by

A passzívház teljesítmény alapú szabvány: meghatározza a teljesítendő paramétereket, de nem határozza meg, hogyan kell elérni azokat.

Nagy meglepetésre a PHI nem határoz meg rengeteg kritériumot, viszont, annak érdekében, hogy egy ház megfeleljen annak a kevésnek, nagyon sok erőfeszítés szükséges.

Passzívház technikai követelmények

KövetelményekÉrtékekUK átlagos házak értékei
Légtömörség0.6 légcserénél kevesebb egy óra alattTöbb mint 10 ach (N50 > 10)
Éves a fajlagos fűtési hőszükséglet15kWh/m2.a – energia szükséges minimum 20oC  fűtéshez vagy energia szükséges 25oC alatti hűtéshezKb. 200 kWh/m2a.
 10W/m2 – a 20oC benti hőmérséklet fenntartásához szükséges csúcsteljesítmény amikor kint -10o C vagy annál hidegebb van  Nincs adat.
Éves fajlagos primerenergia-szükséglet120 kWh/m2a.- ennyi a maximum amit egy passzívház elhasznál évente.Több mint 400 kWh/m2a.-

Mit jelent a fajlagos primer energiafogyasztás?

Röviden összegezve: az egy év alatt egy négyzetméterre kivetített fűtési és vízmelegítési energiaszükségletet.

Azaz azt az energiamennyiséget, amennyi az ingatlan élhető és lakható szinten tartásához négyzetméterenként szükséges.

Passzívház komfort követelmények (ajánlás)

Ventilláció30 m3 / személy / óra Ennyi levegő kell bejusson a szellőztető rendszeren keresztül. 0.1  m / s légsebesség –  zajcsökkentés és energiafelhasználás céljából. Minden helyiséget ( még azokat is amelyek nincsenek használva) szellőztetni kell. Minimum 3 fokozatú kell legyen, -30%, normál és +30%
belső felületek minimum hőmérsékleteMinimum 17oC fok kell legyen a benti felületek hőmérséklete amikor kint -10oC vagy annál alacsonyabb a hőmérséklet.
TúlmelegedésKevesebb mint az év 10%-ban legyen 25C nagyobb hőmérséklet
Azon órák százalékos aránya egy naptári évben, amikor a beltéri levegő abszolút páratartalma meghaladja a 12 g/kg-otaktív hűtés nélkül: ≤ 20 %aktív hűtéssel: ≤ 10 %
Zajszint≤ 25 db (lakóépület)≤ 30 db (nem lakóépület) PH tanúsítvánnyal ellátott HRV-k általában 40-50dBA között vannak, viszont amit mérnek az helyiségbe bejutó hang.  
AblakokMinden olyan helyiségben ahol a lakók hosszabb időt tölthetnek el, nyitható ablakokkal kell ellátni.

Mi szükséges ahhoz, hogy elérjük a passzívház standardokat?

PHPP

A passzívházak tervezéséhez elengedhetetlen a PHPP (Passivhaus Projektierungs Paket) számítás. Ez a számítás azzal a céllal jött létre, hogy bizonyítsa, hogy a tervezett épület megfelel a passzívház kritériumainak. Ezzel a számítással még a tervezés során meg tudjuk, hogy milyen energetikai következményekkel jár például a rétegrend vagy az ablakszerkezet megváltoztatása. 200 passzívházban elvégzett kutatás igazolja, hogy  szinte teljesen megegyező értéket mutat a tervezés folyamatában, mint a ház elkészülte után mért valódi érték.

Hőszigetelés

A ház külső burkolatának minden építőelemét nagyon jól kell szigetelni. A legtöbb hideg éghajlaton ez legfeljebb 0,15 W/(m²K) hőátbocsátási tényezőt (U-értéket) jelent.

Vastagság/Lambda érték = R érték

(1 / Rétegek R értékének összege) + légrések és javítások = U érték

Passzívház ablakai

A rövidebb hullámhossztól a hosszabb felé haladva a következő elektromágneses sugárzásokat különböztetjük meg:

  • Gamma-sugárzás
  • Röntgensugárzás
  • Ultraibolya sugárzás
  • Látható fény
  • Infravörös sugarak
  • mikrohullámú sugárzás
  • Rádióhullámok
<10 pm>30 EHzgamma-sugárzás
10 pm–1 nm300 PHz–30 EHzröntgensugárzás
1 nm–380 nm789 THz–300 PHzultraibolya (UV-) sugárzás
380 nm–780 nm384 THz–789 THzlátható fény
780 nm–1 mm789 THz–300 GHzinfravörös (IR-) sugárzás
300 µm–30 cm1 THz–1 GHzmikrohullámú sugárzás
1 mm–100 000 km3 Hz–300 GHzrádióhullámok

3 rétegű üveg felel meg a legjobban a passzívház szabványnak. A két külső üveg belső felén egy olyan bevonat van ( low-e glazing) ami megakadályozza az Ultraibolya és más rövid hullámhosszú sugarakat de be engedi a fénysugárt és a hosszú hullámú infravöröst.( az infravörös hordozza magába a hőenergiát).

A belső üveg belső felén lévő bevonat megakadályozza a bentről kifele haladó hosszú hosszúhullámú infravöröst, hogy kimenjen ezáltal melegen tartva a belső teret.

  • Vékony falú rozsda mentes acél (U alakú) – a távtartó
  • Thermo plastic spacer – műanyag távtartó
  • Plastic desiccant – műanyag szárító

Levegő helyett mostmár argont, xenont vagy kriptont használnak mivel ezeknek a gázaknak sokkal alacsonyabb a hővezetési képességük mint a levegőnek. A xenon és kripton drágábbak, ezért az argon a leginkább elterjedt passzívház építésnél. Ezek a gázak fokozatosan kiszivárognak, viszont miután az üvegezés elvesztette az összes gázt, még úgyis megfelel egy passzívház követelményeinek.

Az ablakkereteket jól szigetelni kell, és argonnal vagy kriptonnal töltött alacsony e-szintű (Low e-glazing) üvegezéssel kell ellátni a hőátadás megakadályozása érdekében. A legtöbb hűvös éghajlaton ez 0,80 W/(m²K) vagy kisebb U-értéket jelent, 50% körüli g-értékekkel (g-érték = teljes napsugárzás, a helyiségben rendelkezésre álló napenergia aránya).

Árnyékolás

Annak érdekében, hogy a nap nyáron ne melegítse túl az épületet és hogy a legtöbb szoláris energiátkinyerjük télen, árnyékolásra van szükség. Ez árnyékolókkal vagy jól kialakított eresszel kivitelezhető.

Szellőztetés hővisszanyerése

Kulcsfontosságú a hatékony hővisszanyerős szellőztetés, amely lehetővé teszi a jó beltéri levegőminőséget és energiamegtakarítást. A passzívházban az elszívott levegő hőjének legalább 75%-a hőcserélőn keresztül ismét a friss levegőbe kerül.

Az épület légtömörsége

Az 50 Pascal nyomáspróba során a hézagokon keresztüli ellenőrizetlen szivárgásnak kisebbnek kell lennie, mint a ház teljes térfogatának óránkénti 0,6-a (mind nyomás alatt, mind nyomás alatt).

Hőhidak hiánya

Minden élt, sarkot, csatlakozást és áttörést nagy körültekintéssel kell megtervezni és kivitelezni, hogy elkerülhető legyen a hőhidak kialakulása. Az elkerülhetetlen hőhidakat a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

A házak passzív úton történő megépítése

Előnyei:

  • biztosítja, hogy az épület a tervezett módon működjön. (a ház tulajdonosa megbizonyosodik, hogy tényleg annyira jól lett felépítve az épület mint ahogy tervezték)
  • különböző adókedvezményekbe részesülhet a ház tulajdonosa
  • egy tanusítvánnyal ellátott háznak az értéke több mint egy ugyanolyan ház tanúsítvány nélkül

Hátrányai:

  • megszerezni a tanúsítványt költséges

Érvényesség

A passzívház tanusítvány csakis addig érvényes amíg megtartja a tanúsítvány kiállításakor mért energetikai értékeket és az árnyékolás tulajdonságait.

Ferestre, uși și orientare

by

Ferestrele și orientarea unei case determină în mare măsură necesarul de energie al acesteia. O fereastră bună are o valoare scăzută a pierderilor de căldură și o valoare ridicată a câștigului solar.
Ferestrele joacă un rol important în casele pasive din două motive – pe de o parte, pierderile de căldură pot fi reduse în ciuda suprafețelor mari de sticlă, iar pe de altă parte, ferestrele oferă posibilitatea de a profita de câștigul de căldură din radiația solară.
O fereastră care îndeplinește standardele casei pasive are următoarele caracteristici:

  • Izolație termică excelentă
  • Performanță termică ridicată
  • Carcasă foarte izolată

Performanța de izolare termică a ferestrelor:
Eficiența energetică a unei ferestre este determinată de o combinație de doi factori: pierderea de căldură prin transmisie și câștigul solar.

Pierderea lor de transmisie – în timp ce pereții au o transmisie maximă de 0,15 W/(m2K), ferestrele au o valoare U maximă de 0,85 W/(m2K). Pentru o casă medie, această valoare este de câteva ori mai mare.

  • Ug – valoarea panoului de fereastră
  • Uf – plicul ferestrei
  • Uw – valoarea totală
  • Uw – valoarea totală instalată (aceasta nu trebuie să fie mai mare de 0,80 W / (m2K).

Câștig solar:


O altă proprietate foarte importantă a ferestrelor este capacitatea lor de a transmite razele infraroșii de la soare. Cu cât poate transmite mai mult, cu atât mai multă energie solară este transmisă în clădire. Aceasta se măsoară de obicei în %. O casă cu o valoare g de 100% va transmite toate razele infraroșii.

Valoarea G – câștigul solar (procentul de lumină pe care îl lasă să treacă sticla)

Design fără punți termice:


Punțile de căldură pot apărea dacă o fereastră este instalată incorect. Metoda Passivhaus prevede ca fereastra să fie instalată în stratul de izolație al peretelui pentru a minimiza punțile termice. Acest lucru înseamnă că izolația este extinsă până la suprapunerea cadrului ferestrei. Acest lucru ajută la prevenirea pierderilor de căldură și la creșterea temperaturii interne. Instalarea benzilor de barieră de aer trebuie, de asemenea, să se facă în mod corespunzător pentru a se asigura că stratul de barieră de aer rămâne continuu.


https://www.firstinarchitecture.co.uk/details-post-passivhaus-window-details/

Instalarea ferestrelor și ușilor este la fel de importantă ca și alegerea ferestrelor și ușilor potrivite. Trebuie acordată o atenție deosebită: asigurării etanșeității și a unei instalații fără punți termice. Într-o instalație etanșă tipică, se aplică o “bandă” de etanșeitate la exteriorul incintei. Pentru a evita punțile termice, fereastra trebuie să fie plasată în planul izolației, în afara planului peretelui, iar izolația trebuie să fie întoarsă pe structura de învelitoare.

Izolarea fațadelor:


Valoarea Uf potențial slabă a carcasei unei deschideri poate fi compensată prin învelirea acesteia cu izolație pentru fațadă. Se poate ca o fereastră să aibă o valoare Uf slabă, dar odată ce este acoperită de izolația fațadei, aceasta îndeplinește standardul de casă pasivă.

Orientarea suprafețelor vitrate

Pierderea de transmisie este marcată în roz, puteți vedea că aceasta este aceeași indiferent de orientare. Verde închis arată câștigul solar cu umbrire medie, în timp ce verde deschis arată câștigul solar fără umbrire.


Figura arată în mod clar că pierderea de căldură prin transmisie în cazul unei umbriri medii (barele de culoare verde închis) este compensată doar de ferestrele orientate spre sud și chiar și în locațiile neumbrite există un câștig net de căldură. Acest bilanț energetic pozitiv persistă până la un maxim de aproximativ 30° dinspre sud.

Reguli generale de amenajare peisagistică:

  • Raportul dintre suprafețele vitrate ale fațadelor și suprafața podelei nu trebuie să depășească 30-40% (de exemplu, într-o casă cu o suprafață de 100 m2 , suprafața vitrată a fațadelor nu trebuie să depășească, de preferință, 40 m2).
  • 70% din suprafețele transparente trebuie să fie orientate spre sud. Cu cât mai multe geamuri orientate spre sud, cu atât mai bun este bilanțul energetic al clădirii pe timp de iarnă. La dimensionare, ar trebui să se ia în considerare și frecvența supraîncălzirii în timpul verii. Pentru ferestrele cu geamuri orientate spre sud, este esențial să se utilizeze dispozitive de umbrire. Cu cât fereastra se află mai jos pe fațadă, cu atât mai mare este umbrirea necesară pentru a împiedica pătrunderea luminii solare în clădire.
  • În cazul ferestrelor orientate spre est și vest, pierderile de căldură sunt puțin mai mari decât câștigurile de căldură, așa că trebuie să se monteze doar ferestre atât de mari cât este necesar pentru a permite intrarea luminii.
  • Proiectați de preferință camere în partea de nord a casei care nu au nevoie de ferestre sau doar de ferestre foarte mici, reducând astfel pierderile de căldură.

Soluții de umbrire:


Obloane:

Obloanele pot fi o soluție bună deoarece, pe lângă faptul că împiedică pătrunderea căldurii în timpul verii, pot împiedica și o mică cantitate de frig în timpul iernii, când soarele nu strălucește, atunci când sunt închise, reducând astfel sarcina asupra ferestrelor.

Obloane construite între geamuri:


Aceasta este o soluție bună dacă trebuie să vă ocupați de supraîncălzire în timpul verii, dar estetica este foarte importantă. Dezavantajul este că reduce izolarea termică a ferestrei.

Șarpante:


Una dintre cele mai naturale soluții de umbrire este construirea de streșini. Cu cât este mai adânc și cu cât este mai mare unghiul streașinii, cu atât mai bine pot face umbră. Este important de reținut că streașina poate oferi umbră numai dacă este orientată spre sud. Dacă este orientată spre est sau spre vest, soarele care răsare și apune va intra cu ușurință în clădire.

Grădină de iarnă sau verandă:


O seră sau o verandă poate fi o bună sursă de umbră, dacă este poziționată și spre sud. O seră este o zonă tampon între mediul exterior și anvelopa termică. Este important ca acesta să nu fie atașat structural de casă, altfel poate forma o punte termică. Un mare avantaj al unei verande este că poate funcționa și ca hol de intrare.

Construcția de arbori de foioase:


Copacii cu frunze caduce au frunzele pline de frunze vara și le pierd iarna. Dacă sunt construite în fața ferestrelor, frunzele lor mari vor bloca soarele în timpul verii, în timp ce iarna vor lăsa să intre lumina soarelui dacă nu au frunze.

Nyílászárók és tájolás

by

A nyílászárók és a tájolás nagy mértékben meghatározza egy ház energetikai szükségletét. Egy jó ablak hőveszteségi értéke kicsi és a szoláris nyereségi értéke nagy.

Az nyílászáró a passzívházakban kétféle szempontból is kiemelkedő szerepet játszik – egyfelől a hőveszteséget lehet csökkenteni a nagy üvegfelületek ellenére, másfelől az ablakok lehetőséget nyújtanak a napsugárzásból adódó hőnyereség kihasználására.

Egy passzívház standardoknak megfelelő nyílászáró a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

  • Kiváló hőszigetelő
  • Hőhídmentesen beépített
  • Jól leszigetelt tokkal rendelkezik

Nyílászárók hőszigetelési képessége:

Egy ablak energiahatékonyságát két tényező kombinációja határozza meg: a transzmissziós hővesztesége és az általa elért szoláris nyereség.

Transzmissziós veszteségük – míg a falak maximális transzmissziós értéke 0.15 W / (m2K) addig az ablakok U értéke maximálisan 0.85 W / (m2K).  Az átlagos házaknál ez az érték a többszöröse.

  • Ug – ablak panel értéke
  • Uf – ablak tokja
  • Uw – összesített érték
  • Uw – összesített, beszerelt érték. ( Ez nem lehet több 0.80  W / (m2K)

Szoláris nyereség:

Az ablakok másik nagyon fontos tulajdonsága,  az az, hogy mennyire képesek átengedni a napsugárban levő infravörös sugarakat. Minél többet képes átengedni, annál több szoláris energia kerül be az épületben. Ezt általában %-ban mérik. Egy 100%-os g értékkel rendelkező ház teljesen átengedi az infravörös sugarakat.

G érték – szoláris nyereség (az üveg a rá eső fény hány százalékát engedi át)

Hőhídmentes kivitelezés:

Hőhidak keletkezhetnek, ha az ablakot helytelenül szerelik be. A Passivhaus módszer szerint az ablakot a fal szigetelőrétegén belül kell elhelyezni a hőhidak minimalizálása érdekében. Ez azt jelenti, hogy a szigetelést úgy terjesztik ki, hogy az átfedje az ablakkeretet. Ez segít megelőzni a hőveszteséget és megemeli a belső hőmérsékletet. A légzáró szalagok beépítését is megfelelően kell elvégezni, hogy a légzáró réteg folyamatos maradjon.

Details Post – Passivhaus Window Details

A nyílászárók beépítése legalább olyan fontos, mint a megfelelő nyílászáró kiválasztása. Amire különösen oda kell figyelni: a légtömörség biztosítása és a hőhídmentes beépítés. Tipikus légtömör beépítésnél légtömörséget biztosító „szalag” kerül a tok külső részére. A hőhídhatás elkerülése érdekében az ablakot a hőszigetelés síkjában, a falsíkon kívül kell elhelyezni, és a hőszigetelést a tokszerkezetre ráfordítani.

Homlokzati szigetelés:

Egy nyílászáró tokszerkezetének esetlegesen rossz Uf-értékét azzal lehet ellensúlyozni, hogy a homlokzati hőszigetelés beborítja. Meglehet, hogy egy ablaktok Uf értéke rossz, viszont miután a homlokzati szigetelés beborította, úgy már megfelel a passzívház standardnak.

Üvegfelületek tájolása

Rózsaszínnel van jelölve a transzmissziós veszteség, ezt láthatjuk, hogy tájolástól függetlenül ugyanannyi. Sötétzölddel az átlagos árnyékoltságú míg világos zölddel az árnyékolás nélküli szoláris nyereséget láthatjuk.

Az ábrán jól látható, hogy a transzmissziós hőveszteséget átlagos árnyékoltsággal (sötétzöld oszlopok) csak a déli tájolású ablakok egyenlítik ki, sőt árnyékolás mentes helyen nettó hőnyereséggel is szolgálnak. Ez a pozitív energiamérleg a déli iránytól maximum kb. 30°-os eltérésig áll fenn.

Tájolási ökölszabályok:

  • A homlokzat üvegezett felületeinek alapterülethez viszonyított aránya a 30-40%-ot ne haladja meg. (Azaz egy 100 m2 alapterületű házban a homlokzati üvegfelület mérete lehetőleg ne haladja meg a 40 m2-t.)
  • A transzparens felületek 70%-át érdemes délre tájolni. Minél nagyobb üvegfelület néz dél felé, annál kedvezőbb lesz az épület energiamérlege télen. Méretezéskor figyelembe kell venni a nyári túlmelegedés gyakoriságát is. Déli tájolású üvegezett nyílászárók esetén feltétlenül szükséges árnyékoló szerkezetek alkalmazása. Minél alacsonyabban van az ablak a homlokzaton, annál szélesebb árnyékolás szükséges ahhoz, hogy a napsugár ne jusson be az épületbe.
  • Keleti és nyugati tájolású ablakoknál a hőveszteség kicsivel több mint a hőnyereség ezért ide csak akkora ablakot tegyünk ami szükséges a bevilágításhoz.
  • Az ház északi részére lehetőleg olyan helyiségeket tervezzünk amelyeknek nincs szükségük ablakra vagy csak nagyon kicsire, ezáltal csökkentve a hőveszteséget.

Árnyékolási megoldások:

Redőnyök: A redőnyök azért lehetnek jó megoldások mivel amellett, hogy nyáron megakadályozzák a meleg bejutását, télen, ha nem süt a nap, lehúzott állapotban képesek kis mértékben megakadályozni a hideg bejutását, ezzel is csökkentve az ablakokra mért terhet.

Üvegek közé épített redőnyök:

Ez a megoldás akkor jó, ha a nyári túlmelegedést muszáj megoldani viszont nagy a hangsúly az esztétikán. A hátránya az, hogy így romlik az ablak hőszigetelő képessége.

Ereszek:

Az egyik legtermészetesebb árnyékolás megoldás az a eresz építése. Minél mélyebb és minél nagyobb a dőlésszöge az eresznek, annál jobban tud árnyékolni. Fontos megjegyezni, hogy az eresz csak akkor tud árnyékolni amennyiben dél fele van helyezve. Ha kelet vagy nyugat fele akkor a felkelő és lemenő nap könnyen bejut az épületbe.

Télikert vagy veranda:

A télikert vagy veranda jó árnyékoló lehet amennyiben ez is dél fele van helyezve. A télikert egy pufferzónát képez a külső környezet és a termikus burok között. Fontos, hogy ez szerkezetileg ne kapcsolódjon a házhoz, különben hőhídat képezhet. Nagy előnye a télikertnek, hogy akár előszobaként is funkcionálhat.

Lombhullató fák építése:

A lombhullató fáknak nyáron levelekkel teli lombjaik vannak, míg télen elhullatják azokat. Amennyiben az ablakok elé építjük, úgy nyáron a nagy lombjaik nem eresztik át a napsugarakat míg télen levelek hiányában átengedik azokat.

Cum trebuie să aleg? Ventilație centralizată sau descentralizată?

by

Ventilație centrală

Un sistem de ventilație centralizat sau descentralizat este un sistem, care aspiră aerul dintr-o unitate centrală. Apoi îl distribuie în diferitele încăperi prin conducte care sunt de obicei situate sub sau deasupra tavanului fiecărei încăperi.

Un sistem de recuperare a căldurii ne permite să folosim ceea ce avem deja și să reducem impactul asupra mediului. Inclusiv cantitatea de căldură pe care o pierdem zilnic prin aerul evacuat. Sistemele de recuperare a căldurii funcționează prin utilizarea aerului sau a apei calde valoroase dintr-o proprietate pentru a răci sau încălzi aerul din exterior.

Potrivit autorilor Manualului Passivhaus, un HRV mediu dintr-o locuință medie consumă în jur de 1kWh pe zi. Într-o casă Passivhaus din Hanovra, a fost posibil să se producă 16,5 kWh de energie per HRV folosind 1 kWh de energie.

Sistemul de recuperare a căldurii funcționează independent de sistemul normal de încălzire, cu supape de ventilație cu filtre în fiecare cameră, care introduc și scot aerul din fiecare cameră, conducând la unitatea de recuperare a căldurii.

Instalarea unui sistem de recuperare a căldurii permite ca proprietatea să fie etanșă și să nu mai fie nevoie de guri de aerisire la ferestre sau de ventilatoare în baie, ceea ce creează un mediu mai sănătos, mai curat și mai liniștit.

Sistemele de ventilație mai noi pot economisi până la 95% din energia termică. În plus, multe dintre ele pot fi setate pentru a extrage mai multă energie dintr-o cameră caldă și umedă.

Elemente de HRV:


Unitatea centrală: aceasta conține schimbătorul de căldură, cele două ventilatoare care introduc și elimină aerul și cele două filtre de aer. Pentru acest element, o izolare corespunzătoare este foarte importantă, mai ales dacă este situat în afara casei.

Evacuarea condensului: condensul se formează atunci când căldura este extrasă din aerul cald și umed, iar aerul mai rece nu poate reține tot condensul, astfel încât acesta revine la forma de picurare (aerul rece poate reține mai puțin condens). Evacuarea condensului trebuie să fie conectată la sistemul de drenaj al clădirii și trebuie să fie prevăzută cu protecție împotriva înghețului.
Protecție împotriva înghețului. În acest caz, unitatea centrală trebuie să fie protejată de îngheț. Un sistem este proiectat pentru a fi încorporat în conductele de aer pentru a încălzi aerul care intră în clădire dacă acesta se află sub -5oC.
Filtre de aer. Ambele sunt amplasate în afara unității principale pentru a o proteja. Extractorul de bucătărie are, de asemenea, un filtru de grăsime pentru a preveni pătrunderea grăsimii în conducte și în unitatea principală.
Conducte de aer. Conducta de admisie trebuie să aibă o înălțime de cel puțin 3 m, deoarece aerul este mai curat la această înălțime.

Cele două guri de aerisire nu trebuie să fie plasate prea aproape una de cealaltă, deoarece aerul de ieșire poate fi aspirat în conducta de admisie. Între ele trebuie să existe o distanță de cel puțin 2 metri, iar în cazul în care sunt așezate una deasupra celeilalte, conducta de evacuare trebuie să fie deasupra și trebuie să existe cel puțin 1 metru între ele.

În cazul în care unitatea principală este amplasată în interiorul clădirii, conducta de admisie ar trebui izolată, dar acest lucru va duce la apariția condensului din cauza diferenței de temperatură dintre aerul de intrare și aerul interior.

Dacă este utilizat într-o regiune mai rece, este posibil să se instaleze un radiator electric în conducta de admisie a aerului pentru a ridica temperatura aerului deja încălzit la nivelul optim, dar este posibilă și instalarea acestuia în unitatea centrală.

Amortizoare: amortizoarele împiedică deplasarea zgomotului de la unitatea centrală și împiedică fluxul de sunet între încăperi.

Terminalele aeriene: Acestea sunt obiecte care sunt atașate direct de perete, acestea sunt cele vizibile pentru ocupanți. Există mai multe tipuri de design, unele care se concentrează pe eficiență și altele care se concentrează pe estetică.

Deflector de vară.

Unitate centrală de control: această unitate vă permite să setați diferite moduri (de exemplu, funcționare redusă atunci când nu sunteți acasă sau putere sporită atunci când gătiți).

Beneficiile HRV:

  • reduce praful și polenul prin filtrele sale
  • reduce umiditatea aerului
  • îndepărtează mirosurile
  • reduce consumul de energie
  • Îndepărtează praful și murdăria


Dezavantajele HRV:

Acest sistem nu răcește aerul cald în lunile de vară, cu excepția cazului în care conductele sunt subterane. În cazul în care conductele nu sunt canalizate, atunci este nevoie de aer condiționat pentru a răci clădirea.


Acesta nu poate funcționa eficient într-o clădire neizolată corespunzător. Înainte ca sistemul să poată economisi energia termică, aceasta este eliminată prin structura clădirii.
Într-o casă insuficient etanșă, acest lucru reprezintă, de asemenea, o problemă, deoarece energia termică și condensul scapă prin găuri înainte ca sistemul să o poată extrage.

Întreținere:

La fel ca în cazul mașinilor, filtrele trebuie schimbate anual pentru a se asigura că aerul curat intră în structură.

Principalii producători MVHR:

Vent-Axia, Airflow, Duco, Xpelair, Nuaire, Caladair, Vortice , Quiet-Vent, Blauberg

Ventilație centralizată vs. descentralizată

Descentralizat

Recuperarea descentralizată a căldurii are același scop ca și un sistem centralizat: oferă o sursă de ventilație fără a sacrifica căldura.

În loc să ventileze casa dintr-un punct central, funcționează la o scară mai mică. Asta se permite gestionarea eficienței energetice pentru fiecare cameră în parte. Cea mai bună alegere va depinde de mărimea proprietății și de modul în care este utilizată. Această unitate funcționează în cicluri scurte care se comută automat în timpul funcționării. În primul ciclu, acesta extrage aerul viciat și umiditatea din interiorul proprietății. Pe măsură ce aerul trece prin unitate, aceasta reține căldura aerului.

Prin funcționarea în cicluri, o unitate poate facilita schimbul de aer fără a amesteca fluxurile de aer. După trecerea la cel de-al doilea ciclu, acesta transferă căldura aerului proaspăt care intră. Puteți să vă gândiți la ea ca la pistoanele unui motor, după ce aspiră aerul de evacuare, îl suflă înăuntru.
Recuperarea descentralizată a călduri:

Este o opțiune fantastică pentru renovări sau modernizări, în special pentru casele mai mici sau mai vechi. Instalarea mai multor unități în proprietate va da rezultate similare cu cele ale unui sistem centralizat. Pentru a utiliza cât mai bine recuperarea descentralizată a căldurii, trebuie să sigilați în continuare spațiul pe care lucrați. Asta este pentru prevenirea scurgerilor de aer.

HRV (Ventilație cu recuperare de căldură) vs ERV (Ventilație cu recuperare de energie)

Pentru a înțelege diferența dintre cele două sisteme și de ce ERV este important în multe locuri, trebuie să știm ce este umiditatea relativă.

Umiditate relativă

Umiditatea relativă este o indicație a conținutului de vapori de apă din aer. În comparație cu cantitatea maximă de vapori de apă care poate fi stocată de aer.

Dacă, de exemplu, aerul la 30°C are un conținut de vapori de apă de 15 g/m³, atunci umiditatea relativă este de 50% deoarece, la această temperatură, aerul poate stoca 30,0 g/m³.

Continuând cu exemplul de mai sus, în timp ce la +30°C conținutul maxim de vapori de apă este de exact 30g/m³, la -10°C această valoare este de numai 2,2g/m³.

Motivul pentru umiditatea relativă este că, dacă aerul are, să zicem, 10 grade C, conținutul maxim de vapori de apă este de 2,2 grame/m3.

Dacă acesta conține toate cele 2,2 grame, umiditatea este de 100%.

Cu toate acestea, dacă aerul are o temperatură de 30c și conține, să zicem, 15g/m3 de vapori de apă, atunci este de numai 50%. Prin urmare, este posibil ca în aerul cu o umiditate de 100% să existe mai puțini vapori de apă decât în aerul cu o umiditate de 50%.

Efectul umidității asupra corpului uman:

Standardul casei pasive definește umiditatea ideală pentru corpul nostru ca fiind de 35-55% umiditate relativă. Se recomandă ca umiditatea să se situeze între 35°C și 35°F. Nivelurile de umiditate sub această valoare tind să ne facă să ne simțim mai reci, iar peste această valoare avem tendința de a ne simți prea cald.

Consecințele unei umidități prea scăzute:

  • uscarea și iritarea ochilor
  • mâncărimi și piele umedă
  • probleme cu sistemul respirator
  • membranele mucoase uscate


Consecințele unei umidități prea ridicate:

  • proliferarea acarienilor și a ciupercilor
  • respirație mai dificilă (astmaticii pot avea și o senzație de sufocare)
  • dureri de cap, pierderea atenției și a concentrării


Metode de control al umidității relative:

Utilizarea suprafețelor higroscopice în încăperi (tencuială de lut)

Plantarea de plante, deoarece acestea absorb umiditatea atunci când umiditatea este ridicată și o eliberează atunci când umiditatea este scăzută.

ERV

ERV ajută la menținerea umidității relative în interiorul unei clădiri. Atunci când ERV transferă energia termică între două fluxuri de aer, transferă și umiditatea din acestea.

De ce este important să controlați umiditatea relativă?

Dacă o clădire are o temperatură de 22 de grade și o umiditate relativă de 50%, înseamnă că în aer există 11g/m3 de vapori de apă. HRV sau ERV aspiră acest aer. Introduce aer încălzit la 22 de grade în exterior la 10 grade până la o umiditate de 100%. Umiditatea din casă poate scădea la 10-20%, ceea ce este deja dăunător pentru sănătate.

ERV funcționează ca și HRV, cu excepția faptului că unitatea este dotată cu o roată de plastic acoperită cu silicagel.

Astfel, atunci când cele două fluxuri de aer intră în ERV, sistemul preia o parte din umiditatea din fluxul de aer mai umed și o transferă în fluxul de aer mai puțin umed. Acest lucru ajută la eliminarea unei mari părți a umidității din casă în timpul lunilor calde. Asta permite ca umiditatea să rămână în casă în timpul lunilor reci și uscate.

Valorile de luat în considerare înainte de HRV sau ERV:

Debitul de aer: debitul de aer este o indicație a numărului de m3/h de aer. Arata ca unitatea de ventilație cat poate furniza într-o oră. Rețineți că producătorii își măsoară produsele la diferite diferențe de presiune (Pa).

Coeficientul de performanță: Această valoare arată cât de multă energie poate produce un aparat cu 1 kW de energie electrică. Cu cât valoarea este mai mare, cu atât mai bine.

Ratingul Casei Pasive: Această valoare arată cât de multă energie termică poate fi transferată de la aerul. Această măsurătoare este efectuată numai de către Passive House Institute în forma sa deja instalată.

Potrivit autorilor Manualului Passivhaus, un HRV mediu într-o locuință medie consumă aproximativ 1 kWh pe zi. Într-o casă pasivă din Hanovra, s-a reușit ca un HRV care utilizează 1kWh de energie să producă 16,5kWh de energie.

Mai multe detalii: https://ventilatie-recuperare.ro/ventilatie-centralizata-versus-descentralizata-cu-recuperare-de-caldura/

Miért érdemes hővisszanyerő rendszerbe fektetni?

by

HRV:

Ahogy a nevében is benne van, ez a rendszer hőt cserél és szellőztet. A két légáram a hővisszanyerő egységen belül halad át anélkül, hogy fizikailag keveredne, majd az elszívott levegő hője a kintről hozott friss frisslevegőbe kerül, és a csővezetékeken keresztül minden helyiségbe kerül. Az elszívott és a befúvott levegő nem ugyanazon a csövön belül áramlik, így nincs keresztszennyeződés a különböző légáramok között.

A bejövő szellőzők friss levegőt juttatnak be az épületbe kívülről. Ahogy a levegő bejut a tetőn keresztül, áthalad a hőcserélőn. Ezzel egyidejűleg a házból ellentétes irányba áramlik az állott(de meleg) levegő. A hőcserélő mechanizmuson is áthalad, de nem keveredik a hűvös friss levegővel. Ehelyett a kétféle levegő külön csövekben halad egymás mellett. Az épületből érkező meleg levegő felmelegíti a kívülről érkező friss, hideg levegőt. A friss levegő most már meleg, és beáramlik az épületbe.

Passzívházaknál követelmény hogy ha nincs hidegebb mint -10oC akkor a beáramlott levegő minimum 16.5oC kell legyen.

(Nem mondja, hogy bent mennyi kell legyen a levegő). Az emberek hajlamosak magasabb hőfokra emelni a ház hőmérsékletét, ha úgynevezett hideg huzatokat érzékelnek. Ezt légtömörség kialakításával és szellőztető rendszerek használatéval lehet megakadályozni, ebben az esetben az épület lakói akár két C fokkal alacsonyabb hőmérsékletű szobában ugyanazt a komfortérzetet érik el mintha egy melegebb, de huzatos szobában lennének.

Heat Recovery Ventilation: What is it?

Központi szellőztető vs decentralizált

Központi szellőztető

A központi, vagy centralizált szellőztető a rendszer, ahogy  a nevében is benne van, egy központi egységről szívja majd juttatja a levegőt a különböző helyiségekbe a csöveken keresztül amit általában a födém alatt vagy felett jut minden helyiséghez

A hővisszanyerő rendszerrel kihasználható az, ami már létezik, valamint csökkenteni lehet a környezetre gyakorolt hatásunkat, beleértve azt a hőmennyiséget is, amelyet naponta elveszítünk a kiáramló levegő segítségével. A hővisszanyerő rendszerek úgy működnek, hogy az ingatlanban lévő értékes meleg levegőt vagy vizet hasznosítják a külső levegő hűtésére vagy fűtésére.

A Passivhaus Handbook írói szerint egy átlagos lakásban egy átlagos HRV kb. 1kWh fogyaszt naponta. Egy hannoveri passzívházban sikerült elérni, hogy egy HRV 1kWh energia felhasználásával sikerült 16.5 kWh energiát előállítani.

A hővisszanyerő rendszer a normál fűtési rendszertől függetlenül működik, minden helyiségben szűrőkkel ellátott szellőzőszelepek találhatók, amelyek levegőt juttatnak be és ki minden helyiségből, amelyek a hővisszanyerő egységhez vezetnek.

Ezek a rendszerek különösen fontosak a légtömör épületeknél mivel másképp nem tudna szellőzni megfelelően.  A hővisszanyerő rendszer telepítése lehetővé teszi, hogy az ingatlan légmentesen zárjon, és nincs szükség ablaknyílásokra vagy fürdőszobai elszívó ventilátorokra, ez egészségesebb, tisztább és csendesebb környezetet teremt.

Az újabb szellőztető rendszerek már akár 95% hőenergiát is megtakaríthatnak. Emellett soknál beállítható, hogy a meleg, nedves szobából több energiát vonjon el.

HRV elemei:

Központi egység: Ez tartalmazza a hőcserélőt, a két ventilátort ami mozgatja a ki és beáramló levegőt, és a két levegőszűrőt. Ennél az elemnél nagyon fontos a megfelelő szigetelés, főleg ha a házon kívül van elhelyezve.

Kondenzvíz lefolyó: kondenz akkor keletkezik amikor a meleg, nedves levegőből kivonják a meleget és így a hidegebb levegő nem tudja megtartani az összes párát, ezért az visszaváltozik cseppfolyós állapotba. (A hideg levegő kevesebb párát tud megtartani). A kondenzvíz lefolyó hozzá kell legyen csatlakoztatva az épület lefolyó rendszeréhez és el kell legyen látva fagy védelemmel.

Fagy védő: Ez különbözik a kondenzvíz lefolyó fagy védelmétől. Ebben az esetben a központi egységet kell megvédeni a fagytól. Egy olyan rendszer van kialakítva, amit a légcsatornákba építenek és felmelegítik a beáramló levegőt amennyiben az alacsonyabb mint -5oC.

Levegőszűrők: A központi fejegységben található egy F7 megnevezésű finom részecske szűrő ami a beáramló levegőt szűri és egy G4 nevezetű filtert ami a kiáramló levegőben lévő durva port szűri. Mindkettő a központi egységen kívül található, ezzel is védve azt. A konyha elszívójánál található egy zsírszűrő is, ami a zsír csövekbe és fejegységbe való bejutását akadályozza meg.

Légcsatornák: A két légcsatorna kapcsolja össze a kinti vagy benti levegőt a fejegységgel. A beszívó csatorna legalább 3 méter magasan kell legyen, mivel ezen a magasságon tisztább a levegő. Nem szabad a két nyílást tud közel rakni egymáshoz, mivel hanem a kiáramló levegőt beszívhatja a beszívó csatorna. Ezek közt legalább 2 méter távolság kell legyen, ha egymás fölé szeretnénk helyezni akkor a ki szívó csatorna kell legyen felül és legalább 1 méter távolság kell legyen köztük.

Amennyiben a fejegység az épületen belül található, akkor a beszívó csövet le kell szigetelni, hanem az a beáramló levegő és a benti levegő hőmérséklet különbség miatt kondenzációhoz vezet.

Amennyiben hidegebb régióban van használva, lehetőség van a beáramló légcsőbe szerelni egy elektromos radiátort, ami a már felmelegített levegő hőmérsékletét felemeli az optimális szintre, de lehetőség van ezt a központi fejegységben is elhelyezni.

Hangtompítók: A hangtompítók megakadályozzák a fejegységből jövő zajok mozgását, valamint megakadályozzák a helyiségek közti hangáramlást.

Levegő terminálok: Ezek azok a tárgyak amik közvetlenül kapcsolódnak a falhoz, ez az ami a lakók számára látható. Több féle kialakítása van, van amelyik inkább a hatékonyságot, van amelyik az esztétikát helyezi előtérbe.

Nyári elterelő: A nyári melegben ez az elterelő  eltereli a fejegységtől a beáramló levegőt és egyenesen az épületbe viszi.

Központi vezérlőegység: Ez az egység teszi lehetővé, hogy különböző módokat állítsunk be. (Például csökkentett működés módba ha nem vagyunk otthon vagy megnövelt teljesítménnyel főzés esetén.

HRV előnyei:

  • csökkenti a port és a pollent a szűrői segítségével
  • csökkenti a levegő páratartalmát
  • elszívja a szagokat
  • csökkenti az energiafelhasználást
  • akár 95% energiát is újrahasznosít

HRV hátrányai:

  • az én meggyőződésem ellenére, ez a rendszer nem hűti le a meleg levegőt a nyári hónapokban, kivéve ha a légcsövek a föld alatt vannak vezetve. Amennyiben nincsenek a csövek elvezetve, akkor klímaberendezés szükséges az épület hűtésére.
  • Egy nem megfelelően szigetelt épületben nem tud hatékonyan működni mivel mielőtt a rendszer megmentené a hőenergiát, addigra a ház szerkezetén távozik az.
  • Egy nem megfelelően légtömör házban ugyancsak ez a probléma mivel a lyukakon a hőenergia valamint a pára is távozik mielőtt a rendszer elvszívhatná azt.
  •  

Karbantartás:

Pont mint az autóknál, itt is évente szűröket kell cserélni annak érdekében, hogy megtisztított levegő jusson a szerkezetbe.

Miért van szükség a szellőztető rendszerekre

Vezető  MVHR készítők:

Vent-Axia, Airflow, Duco, Xpelair, Nuaire, Caladair, Vortice , Quiet-Vent, Blauberg

Központi szellőztető vagy decentralizált

Decentralizált

A decentralizált hővisszanyerés ugyanazt a célt szolgálja, mint egy központi rendszer: szellőzési forrást biztosít a hő feláldozása nélkül. Ahelyett, hogy egy központi pontról szellőztetné a házat, kisebb léptékben működik, ami lehetővé teszi az energiahatékonyság helyiségenkénti kezelését. A legjobb választás az ingatlan méretétől és a használat módjától függ. Ez az egység rövid ciklusokban működik, amelyek működés közben automatikusan átkapcsolnak.  Az első ciklusban kiszívja az elhasználódott levegőt és nedvességet az ingatlan belsejéből. Ahogy a levegő áthalad az egységen, az egység megtartja a levegő hőjét.

Ciklusokban működve egy kis egység képes a levegőcserét elősegíteni anélkül, hogy a bejövő és kimenő légáramokat összekeverné. Miután átvált a második ciklusra, átadja a hőt a bejövő friss levegőnek. Egy kicsit úgy lehet elképzelni mint a motor dugattyúi, egyszer kiszívja az elhasznált levegőt, majd befújja A decentralizált hővisszanyerés fantasztikus lehetőség felújításokhoz vagy utólagos átalakításokhoz, különösen kisebb vagy régebbi lakások esetében, mivel ezek kevesebb helyet igényelnek. Több egység telepítése az ingatlanban hasonló eredményt hoz a központosított rendszerhez. A decentralizált hővisszanyerés legjobb kihasználása érdekében továbbra is le kell zárnia azt a teret, amelyen dolgozik, hogy megakadályozza a levegő szivárgását.

HRV (Heat Recovery Ventillation) vs ERV (Energy Recovery Ventillation)

Ahhoz, hogy megértsük mi a különbség a két rendszer között és miért fontos sok helyen az ERV, tudnunk kell mit jelent a relatív páratartalom.

Relatív páratartalom

A relatív páratartalom azt mutatja meg, hogy a levegő által tárolható maximális vízgőzmennyiséghez képest mennyi a levegő vízgőztartalma.

Ha például 30°C a levegőben 15 g/m³ a levegő vízgőztartalma, akkor a relatív páratartalom 50%-os, mivel, ezen a hőmérsékleten a levegő 30,0 g/m³ tud tárolni.

A fenti példánál maradva, míg +30°C pontosan 30g/m³ a levegő maximális vízgőztartalma, addig -10°C fokon ez az érték csak 2,2g/m³.

Azért relatív a páratartalom mivel ha mondjuk 10 C fokos a levegő akkor a maximum vízgőz tartalma 2.2 gramm/m3 lehet. Amennyiben mind a 2.2 grammot tartalmazza, akkor a levegő páratartalma 100%. Viszont ha a levegő 30oC és mondjuk 15g/m3 vízgőzt tárol, akkor az csak 50%. Tehát lehet akár kevesebb vízgőz egy 100%-os páratartalmú levegőben, mint egy 50%-osban.

A pára hatása az emberi szervezetre:

A passzívház standard úgy határozza meg, hogy a szervezetünknek a 35-55% relatív páratartalmú levegő az ideális. Nem mellesleg, ha ennél az értéknél alacsonyabb a páratartalom, hajlamosak vagyunk hidegebbnek érezni a hőmérsékletet, és ha ennél az értéknél magasabb, hajlamosak vagyunk túl melegnek érzékelni.

Túl alacsony páratartalom következményei:

  • szemek kiszáradása és irritálódása
  • bőr viszketése és sáppadtá válása
  • légzőrendszeri problémák
  • nyálkahártya kiszáradása

 Túl magas páratartalom következményei:

  • atkák és gombák elszaporodása
  • nehezebb légzés (asztmások fojtogató érzést is érezhetnek)
  • fejfájás, figyelem és koncentrációs képesség romlása

Relatív páratartalom szabályozási módszerei:

Higroszkopikus felületek használata a helyiségekben (agyag vakolat)

Növények elhelyezése mivel ők magas páratartalom esetén magukba szívják a párát, míg alacsony esetén párát bocsájtanak ki magukból.

ERV

Az ERV segít fenntartani a relatív páratartalmat egy épületen belül. Amikor az ERV hőenergiát ad át két légáram között, akkor a bennük lévő nedvességet is továbbítja.

Miért fontos a relatív páratartalom szabályozása?

Ha egy épületben 22 fok van és 50%-os relatív páratartalom, az azt jelenti, hogy 11g/m3 vízgőz van a levegőben. Amennyiben a HRV vagy ERV kiszívja ezt a levegőt, és befújja a 22 fokra felmelegített kinti 10 fokos akár 100% páratartalmú levegőt, akkor a lakásban a páratartalom lecsökkenhet akár 10-20%-ra ami már káros az egészségre.

Az ERV működése: Úgy működik mint a HRV, csak itt a központi fejegységbe van szerelve egy műanyag kerék ami be van vonva silica géllel (ez magába szívja a párát). Ez a kerék folyamatosan forog.

Tehát amikor a két légáram belép az ERV-be, a rendszer a nedvesség egy részét a nedvesebb légáramból veszi, és a kevésbé nedves légáramra juttatja. Ez segít távol tartani a páratartalom nagy részét otthonából a meleg, párás hónapokban, és lehetővé teszi, hogy a páratartalom bent maradjon a hűvös, száraz hónapokban.

Értékek, amiket figyelembe kell venni HRV vagy ERV előtt:

Légszállítás: A légszállítás azt mutatja meg, hogy a szellőztetőgép hány m3/h levegőt képes szállítani 1 óra alatt. Itt arra kell figyelni, hogy a gyártók különböző nyomáskülönbségeken (Pa) mérik a saját termékeiket.

COP  (Coefficience of performance) – Teljesítménymutató: Ez az érték azt mutatja meg, készülék 1kW felvett elektromos áram segítségével, mekkora energiatermelésre, hőteljesítmény leadására képes. Minél magasabb az érték, annál jobb.

PHI (Passive House Institute) – Passzívház minősített hatásfok: Ez az érték azt mutatja meg, hogy a hőenergia mekkora részét képes átadni a kiáramló levegő a beáramló levegőnek. Ezt a mérést csak már beépített formában a Passive House Intitute végzi.

A Passivhaus Handbook írói szerint egy átlagos lakásban egy átlagos HRV kb. 1kWh fogyaszt naponta. Egy hannoveri passzívházban sikerült elérni, hogy egy HRV 1kWh energia felhasználásával sikerült 16.5 kWh energiát előállítani.            

A hungarocell/polisztirol 5 legjobb alkalmazási módja

by

A polisztirolt széles körben használják az építőiparban hőszigetelési projektekhez, de csomagolóanyagként is ismert, jellemzően élelmiszercsomagolásként. A polisztirol felhasználási területei azonban sokfélék.

Mi a polisztirol?

A polisztirol egy polimerizált, vékonyan átlátszó anyag, amely sztirolból (sztirol-monomer), egy egyszerűbb, kőolajból nyert folyékony szénhidrogénből készül.

Számos felhasználási területe van, az egyik legfontosabb az élelmiszeriparban. Különböző típusú csomagolásokhoz – tálcákhoz, eldobható élelmiszer-tartályokhoz stb. – használják.

A nagyobb teljesítmény érdekében a polisztirolt adalékanyagokkal javítják, így keményebbé és merevebbé teszik.

A nagyfokú ütésállóság miatt a felhasználási terület kiszélesedik. Ezért az előállított polisztirol több mint felét 5-10% butadiéngumival keverik. A keveréket nagy ütésállóságú polisztirolnak vagy HIPS-nek nevezik. Az így előállított csomagolóanyagok a joghurt, sajt, tej stb. csomagolására szolgálnak.

Polisztirol tulajdonságai:

  • átlátszó, amorf; nagy merevséggel rendelkezik; jó méretstabilitást mutat;
  • hő- és elektromosan szigetelő;
  • ütésállóan törékeny;
  • alacsony oldószerállóság;
  • nagy vízgőz- és közönséges gázáteresztő képességgel rendelkezik (a frissen csomagolt termékeket hagyják lélegezni);
  • ellenáll a víznek, híg savaknak és lúgoknak;
  • fény és oxigén jelenlétében lassan oxidálódik;
  • Extrudált vs. expandált polisztirol

Az építőiparban széles körben használt szigetelőanyagok két típusa létezik: az extrudált polisztirol (XPS) és az expandált polisztirol (EPS). A polisztirol szigetelés széles körben elterjedt, és a kétféle terméktípus különböző gyártási eljárásokkal készül, mindkettő sztirolon, kőolajból előállított kis gömb alakú szemcséken alapul.

A duzzasztott polisztirolt a polisztirol granulátum térfogatának növelésével nyerik (vákuumkamrákban), míg az extrudált polisztirol esetében a kis gömböket megolvasztják és adalékanyagokkal keverik (így egy viszkózus folyadékot kapnak, amelyet pontos hőmérsékleti és nyomásviszonyok között szabályoznak). Az eredmény két különböző teljesítményű és tulajdonságú termék:

Extrudált polisztirol, amely zárt pórusú cellás szerkezetű, és a következők jellemzik

  • kiváló szívósság;
  • fokozott ellenállás a mechanikai ütésekkel, szélsőséges időjárási körülményekkel szemben;
  • vízzáróság (nem befolyásolja a nedvesség);
  • expandált polisztirol, amely nyitott pórusú cellás szerkezetű, és a következők jellemzik:
  • vízgőzáteresztő képesség (a belsejében felgyülemlett vízgőz a légkörbe távozhat, nem keletkezik kondenzáció);
  • hőstabilitás (nem változtatja meg méreteit magas nyári hőmérsékleten);
  • alacsonyabb nyomószilárdság (ütések vagy ütések hatására könnyebben változtatja alakját) > ha kíváncsi voltál, hogy az EPS mit jelent a polisztirol esetében (polisztirol EPS 80, EPS 100, EPS 150 stb.), akkor tudnod kell, hogy az értékek a nyomószilárdságot mutatják; minél magasabb a szám, annál jobban ellenállnak a lemezek a deformációnak;
  • Megjegyzés: Újabb termékváltozat a grafitos polisztirol, azaz a grafitgyöngy-tartalmú, szürke színű és jobb hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező expandált polisztirol.
  • A kétféle polisztirolt a különböző gyártási folyamatok és ezért eltérő tulajdonságaik miatt nem ugyanazokban a szigetelési alkalmazásokban használják.

Így az expandált polisztirolt elsősorban homlokzati szigetelésre, míg az extrudált polisztirolt alapozás szigetelésére ajánlják.

Polisztirol az építőiparban (szigetelésben)
A polisztirol jól ismert felhasználási területe a szigetelési munkák, amelyek jó hőszigetelési hatékonysággal látják el az épületeket (lakóépületek, ipari és kereskedelmi épületek). A szigetelés a leghatékonyabb módszer az épületek energiahatékonyságának javítására, ami jelentős költségmegtakarítással is jár.
A polisztirol nagyon népszerűvé vált a hőszigetelés területén, mivel könnyen kezelhető és beépíthető, nagyon jó hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, és ráadásul alacsonyabb az ára, mint más szigetelőanyagoknak.

A fentiekben bemutattuk a szigetelési alkalmazásokban használt kétféle polisztiroltípust, az extrudált polisztirolt (XPS) és az expandált polisztirolt (EPS), amelyek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A helyes szigetelési munka előfeltétele pontosan a hőszigetelő rendszer megfelelő használata, a szigetelendő épület területének megfelelően.

Hogyan válasszam ki a polisztirolt?

Polisztirol a csomagolóiparban


Mindannyiunk kezében volt már polisztirol uzsonnásdoboz. Olyan tulajdonságai miatt, mint a hőszigetelés és a páraáteresztő képesség, az élelmiszeriparban olyan friss termékek csomagolására használják, amelyeknek lélegezniük kell, valamint a vendéglátóiparban a főtt ételek tálalásakor.


Így a friss élelmiszereket, félkész vagy fagyasztott termékeket polisztirol tálcákba csomagolják, a vendéglátáshoz (főtt ételek) pedig különböző kialakítású és méretű lábasokat, levesestálakat, eldobható evőeszközöket, poharakat, tányérokat stb. használnak.

A hungarocell csomagolás sokkal szélesebb választékban kapható, beleértve a pontos formákat és az összetett kivágásokat is. A polisztirol az egyik legszélesebb körben használt műanyag a csomagolóanyagok gyártásában, mivel könnyen előállítható, merev és költséghatékony. Az összetételben lévő adalékanyagoknak köszönhetően az anyag keményebbé válik, és számos különböző típusú csomagolásban használják.

Polisztirol az autóiparban


Egy autó sokféle anyagból (fém, műanyag, textil stb.) készül. A tervezés során az anyagok kiválasztása alapvető fontosságú a termék teljesítménye és költsége szempontjából. Az üveg- vagy szénszál-erősítésen alapuló kompozit anyagokká vált műanyagok (a hagyományos fém helyett) egyre fontosabb szerepet játszanak az autóiparban, köszönhetően kiváló szilárdság/tömeg arányuknak vagy nagyon jó kopási és korróziós viselkedésüknek.
Az autóiparban a szilárdság növelése a súly csökkentése mellett jelentős nyereséget jelent. A polimer kompozitokat leginkább a járművek karosszériaelemeinek – szárnyak, ajtók, tetők, motorháztetők – gyártásánál használják.

A járművek kisebb tömege alacsonyabb üzemanyag-fogyasztást, kevesebb környezetszennyezést és jobb teljesítményt jelent.

Polisztirol a gyógyszer- és gyógyászati iparban

Az orvosi és gyógyszeripari ipar is profitál a polisztirol tulajdonságaiból. Orvostechnikai eszközökhöz (beleértve a burkolatokat és kupakokat), gyógyszercsomagolásokhoz, injekciós üvegek kupakjaihoz, pumpákhoz és inhalátorokhoz, infúziós komponensekhez stb. használják.
Könnyű feldolgozás, merevség, tiszta alkatrészek – ezek a polisztirol előnyei, amelyek az orvosi ágazatban való sikeres felhasználásra ajánlják.

Polisztirol dekorációs projektekhez


A dekoratív polisztirol egyre gyakoribb a lakberendezésben, akár beltérben, akár a házak külső falain.
Különböző típusú polisztirol díszek léteznek – párkányok, konzolok, ívek, díszítőpanelek stb. A polisztirol rúd nagyon népszerű, amelyet a mennyezet díszítésére vagy a fal/mennyezet találkozásának befejezésére használnak. Egyes tulajdonosok még a dekoratív szempontok miatt is álpolisztirol mennyezetet választanak, vagy azért, mert el akarnak rejteni bizonyos repedéseket vagy foltokat.

Utilizarea polistirenului

by

Polistirenul este utilizat la scara larga in constructii pentru proiectele de izolare termica, insa este cunoscut si ca material pentru ambalaje, caserolele pentru mancare fiind reprezentative. Industriile in care se foloseste polistirenul sunt insa diverse.

Prin urmare, daca vrei sa-ti verifici cunostintele despre polistiren, in acest articol iti prezentam 5 dintre utilizarile sale.

Ce este polistirenul?


Polistirenul este un material polimerizat, slab transparent, fabricat din stiren (monomer stirol), o hidrocarbura mai simpla lichida, obtinuta din petrol.

Are multe utilizari, industria de servicii alimentare fiind una principala. Este folosit pentru diverse tipuri de ambalaje – tavite, caserole de unica folosinta pentru mancare etc.

Pentru a avea performante mai mari, polistirenul este imbunatatit cu aditivi, devenind astfel mai dur si mai rigid.

Datorita rezistentei mari la impact pe care o castiga, aria de utilizare se largeste. Prin urmare, mai mult de jumatate din polistirenul produs, este amestecat cu 5 pana la 10% cauciuc butadenic. Amestecul este cunoscut sub numele de polistiren de mare impact sau HIPS. Produsele de ambalaj rezultate sunt cele folosite pentru iaurturi, branza, lapte s.a.

Proprietati ale polistirenului:
  • transparent, amorf;are rigiditate mare;prezinta stabilitate dimensionala buna;
  • izoleaza termic si electric;
  • este casant la impact;
  • are rezistenta mica la solventi;
  • are permeabilitate mare pentru vaporii de apa si gazele comune (produsele proaspat ambalate sunt lasate sa respire);
  • este rezistent la apa, acizi diluati si baze;
  • oxideaza lent in prezenta luminii si oxigenului;

Polistiren extrudat vs expandat


Exista doua tipuri de materiale izolatoare foarte utilizate in constructii: polistirenul extrudat (XPS) si polistirenul expandat (EPS). Izolatia cu polistiren este folosita la scara larga, iar cele doua tipuri de produse sunt realizate prin procese de fabricare distincte, amandoua avand la baza stirenul, micile granule sferice obtinute din petrol.

Polistirenul expandat se obtine prin marirea volumului granulelor de polistiren (in camere cu vacuum), in timp ce in cazul polistirenului extrudat, micile sfere sunt topite si amestecate cu aditivi (obtinandu-se un fluid vascos care este controlat in conditii precise de temperatura si presiune). Rezulta doua produse cu performante si proprietati diferite:

Polistirenul extrudat care are o structura celulara cu pori inchisi si se caracterizeaza prin:

  • duritate superioara;
  • rezistenta sporita la socuri mecanice, conditii meteo extreme;
  • impermeabilitate (nu este afectat de umezeala);
  • polistirenul expandat care are o structura celulara cu pori deschisi si se caracterizeaza prin:
  • permeabilitate la vaporii de apa (vaporii de apa acumulati in interior sunt lasati sa iasa in atmosfera, nu se creeaza condens);
  • stabilitate termica (nu isi modifica dimensiunile la temperaturile ridicate ale verii);

rezistenta la compresiune mai mica (isi modifica mai usor forma sub actiunea socurilor sau loviturilor) > daca te intrebai ce inseamna EPS la polistiren (polistiren EPS 80, EPS 100, EPS 150 s.a.), trebuie sa stii ca valorile arata rezistenta la compresiune; cu cat numarul este mai mare, cu atat acele placi rezista mai bine la deformari;

Nota: O varianta mai noua de produs este polistirenul grafitat, adica un polistiren expandat cu un continut de perle de grafit, de culoare gri si calitati termoizolante imbunatatite.

Datorita proceselor de fabricare distincte si implicit ale proprietatiilor diferite, cele doua tipuri de polistiren nu se folosesc in aceleasi aplicari de izolare.

Astfel, polistirenul expandat se utilizeaza cu precadere pentru izolarea fatadelor, in timp ce polistirenul extrudat este recomandat pentru termoizolarea fundatiilor.

Polistiren in domeniul constructiilor (in izolatii)


O utilizare cunoscuta a polistirenului este in lucrarile de izolare, oferind cladirilor (rezidentiale, industriale, comerciale) o buna eficienta termica. Izolatia reprezinta cea mai eficienta metoda pentru imbunatatirea randamentului energetic al cladirilor, care aduce si o semnificativa economie de costuri.

Polistirenul a devenit foarte popular in materie de termoizolatii, datorita faptului ca este un material usor de manevrat si de montat, are calitati termice foarte bune si, in plus, un pret mai mic decat al celorlalte materiale izolatoare.

Mai sus ti-am prezentat cele doua tipuri de polistiren folosite in aplicatiile de izolare, polistirenul extrudat (XPS) si expandat (EPS), cu proprietati diferite. Conditia unei lucrari de izolare corecte este tocmai folosirea adecvata a termosistemului, in concordanta cu zona constructiei care urmeaza a fi izolata.

Iti recomandam si articolele noastre de blog:

Cum aleg polistirenul?
Placarea cu polistiren: Sfaturi de la experti in termoizolatii

Polistiren in industria ambalajelor


Fiecare dintre noi a tinut in mana o caserola de mancare din polistiren. Datorita unor proprietati precum, izolare termica sau permeabilitatea la vapori, este folosit in industria alimentara, pentru ambalarea produselor proaspete care au nevoie sa respire, precum si in zona de catering la servirea mancarii gatite.

Astfel, alimentele proaspete, semipreparate sau produsele congelate sunt ambalate in tavite de polistiren, iar pentru catering (mancarea gatita) se folosesc caserole de diverse modele si marimi, boluri de supa, tacamuri de unica folosinta, pahare, farfurii s.a.

Ambalajele din polistiren sunt de o varietate mult mai larga, inclusiv cu forme precise si decupaje complexe. Polistirenul este unul dintre cele mai folosite tipuri de plastic in productia de ambalaje, fiind usor de produs, rigid si cu un cost avantajos. De asemenea, datorita aditivilor din compozitie, materialul devine mai dur, fiind folosit la mult mai multe tipuri de ambalaje.

Polistiren in industria auto


Un autoturism este realizat dintr-o paleta larga de materiale (metal, plastic, textil s.a.). In proiectare, alegerea materialelor este esentiala pentru performantele si costul produsului.

Masele plastice, devenite materiale compozite pe baza armarii cu fibra de sticla sau carbon, au inceput sa aiba un rol tot mai important in industria auto (in locul traditionalului metal), datorita unui excelent raport rezistenta-greutate sau a comportamentului foarte bun la uzura si coroziune.

In industria auto, cresterea rezistentei concomitent cu scaderea greutatii reprezinta un castig considerabil. Cele mai multe utilizari ale materialelor compozite polimerice se folosesc la constructia elementelor de caroserie a autovehiculelor: aripi, usi, pavilioane, capote.

Reducerea greutatii autovehiculului implica consum mai mic de carburant, mai putina poluare si o crestere a performantelor.

Polistiren in industria farmaceutica si medicala

Industria medicala si farmaceutica beneficiaza si ea de pe urma proprietatilor polistirenului. Acesta este folosit pentru dispozitive medicale (inclusiv carcase si capace), ambalajele medicamentelor, capacele flacoanelor, pompe si inhalatori, componente pentru perfuzii s.a.

Prelucrarea usoara, rigiditatea, componentele curate reprezinta avantajele polistirenului care il recomanda pentru a fi utilizat cu succes in sectorul medical.

Polistiren pentru proiectele decorative


Polistirenul decorativ este tot mai des intalnit in amenajarea locuintelor, fie in interior, fie pe peretii exteriori ai caselor.

Ornamentele din polistiren sunt de diferite tipuri – cornise, brauri, arcade, panouri decorative s.a. Foarte populara este bagheta din polistiren, folosita pentru ornamentarea plafonului sau pentru finisarea imbinarii dintre perete si tavan. Exista proprietari care opteaza chiar pentru un tavan fals din polistiren, datorita aspectului decorativ sau din dorinta de a masca anumite fisuri ori pete.

Mai mult detalii:

https://mathaus.ro/blog/top-5-utilizari-ale-polistirenului-un-material-multifunctional—tu-pe-cate-dintre-ele-le-stiai-Art231